Fa után vasból
Rune Stark megunta, hogy minden évben új merevfogas boronát készítsen fából, és egy acélból készülő típuson törte a fejét. Nem sokkal később el is készült az új változat, melybe Rune minden korábbi tapasztalatát felhasználta.
Rune Stark - hasonlóan a környékbeli gazdákhoz - merevfogas boronát használt a talaj előkészítéshez, mely fából készült azokban az időkben, így tartóssága igencsak kérdéses volt.
Az első műhely és az első merevfogas borona a család farmján, Herrgården-ben. Az első öt év alatt (1962-1967) a gyártás elfoglalta az egész épületet.
A legidősebb fiú, Crister Stark kipróbálja az új merevfogas boronát. Akkor 11 éves volt.
"Tartós használatra készítve"
Az acél alapanyagokra való áttérés jelentős minőségi ugrást eredményezett, és egy komoly lépést előre a mai kor mezőgépgyártása felé. Rune szeretett olyan dolgokat gyártani, amik tartós használatra valók, és gyakran használta a „tartós használatra készült” kifejezést munkatársai körében. Abban az időben Rune minőségi szemlélete és a vevői igények kielégítése állt a gyártmányfejlesztés központjában.
A tapasztalat újabb munkagéptípust szült
A következő terv a merevfogas borona továbbfejlesztése volt inkább magágykészítő irányba, megoldva a géppel közúton való közlekedés problémáját.
Az egyik ötlet az összecsukható magágykészítő megépítése volt, amit segített a traktorokon akkortájt megjelenő hidraulika-kivezetés, amivel szállítási helyzetbe lehetett állítani a gépet.
Egy prototípust legyártottak, valamint egy keménykezűnek ismert szomszéd lakost vettek fel, mint tesztpilóta. Az új fejlesztésű munkagép sok figyelmet követelt magának és tartós benyomást tett a körzetben gazdálkodókra.
Ez a kép 1966-ban készült. A gyár teljes kollektívája és az új magágykészítő látható a képen, amit Väderstad Runner Harrow-nak neveztek el. Balról: Rune Stark, Sigurd Karlsson, Roger Karlsson és Hans Rosander.
Amikor az üzlet elindult
A környékbeli gazdálkodók látták az új megjelenésű munkaeszközt, és tapasztalták milyen jól dolgozik. Ez vezetett az első megrendelésekhez. Hamarosan a „Rune Starks Mekaniska Workshop” megkezdte működését, és ezzel letette a mai Väderstad-Verken AB alapjait.
A magágykészítő piacra bocsátása
1968-ban Rune Stark bemutatta új magágykészítőjét, mely minden követelménynek megfelelő szenzációnak számított akkor. A következő években gazdák sokasága zarándokolt el a Väderstad-ban lévő gyárba.
Siw ebéddel kedveskedett az odalátogató gazdáknak, sokan közülük pedig megrendelték a munkagépet. 1968-69 telén nagyon sok hó esett. Egy napon egy taxisofőr érkezett a gyárba átverekedve magát a hóbuckákon, egy táviratot lobogtatott a kezében. Éppen, mint a filmeken. Rune kiment hozzá, - mivel a telefon mindig foglalt volt – Pehr Högfeldt küldte a táviratot a Mälardalen’s Lantmän vállalattól, amiben néhány kombinátort rendelt tavaszra.
Körülbelül 40 magágykészítőt gyártottak azon a télen.
Rune Stark új, de egyáltalán nem luxus irodájában, 1967-ben.
A feltételek „nehezek” voltak az elején
Őszintén megmondva, Siw Stark nem igazán bízott férje merevfogas boronájának sikerében. Akárhogy is történt, de szép lassan majdnem minden napját a vállalatnál töltötte annak ellenére, hogy a gyerekek még kicsik voltak és a gazdasági feltételek sem voltak éppen a legrózsásabbak.
„Egyik alkalommal egy kiállításon egy szép, ragyogóan piros Egge kombinátor állt a miénk mellett. A mi zöld színűnk semminek tűnt mellette. Rune úgy gondolta, hogy a festés pénzpazarlás és értéktelen dolog egy ilyen munkagépen, és hát az igazat megvallva sohasem hallgatott rám. Mindamellett nem igen volt felesleges pénz a változtatásokra”, mondta Siw Stark.
Siw Stark gondoskodott a kifizetésekről sok éven át, és néha a számlázásokról is. Ő látható a képen asszisztensével, Pyret-tel.
„Elkezdtem a kiszállítások rögzítését egy közönséges naptárba. A megrendelők mindig készpénzben fizettek, és jó volt látni, hogy a vállalat kezd anyagilag megerősödni. Csak nőttünk, csak nőttünk és minden egyre nehezebbé vált, miközben nekem ott volt a három kis gyermek”, emlékszik vissza Siw.
Az első időszakban Rune Stark egyre „népszerűtlenné” vált családja körében, hiszen sohasem volt otthon és nehéz volt elérni telefonon. Összes idejét lefoglalta a gyártás és a kiszállítás. A telefont gyakran felesége Siw vette fel, míg az egyik alkalommal túlcsordult a pohár, amikor egy nagy, közép-svédországi gazdaság képviselője telefonált, mire Siw könnyek között fennhangon mondta „Vegyék már észre, hogy nem tudjuk egész Svédországot ellátni kombinátorral”.